A nyereg

Most visszatérünk egy kicsit a korábbi történelmi áttekintéshez, egészen pontosan a XIX. századhoz, amikor is az addig elterjedten használt „állónyergek” helyébe az „ülõnyergek” léptek.

Alapvetõen a következõ részekbõl állnak:

·        Nyeregváz – fából és fémbõl, de egyre inkább modern szintetikus anyagból készül (carbon-váz).

·        Ülõrész, tömés és markamra – személyre és lóhátra igazítva, hatékonyságot és kényelmes ülést biztosít.

·        Nyeregszárnyak – használat és egyéni igények függvényében kialakítva.

·        Térd– és combpárnák – a sima bõrszárnyaktól a jól kitömött változatokig minden elõfordul.

·        Felrántószíjak – duplán varrott erõs szíjak rövid és hosszú változatban, két– vagy háromsoros megoldással.

·        Heveder – rögzítõ feladata miatt erõsnek, kényelmesnek, és jó nedvszívónak kell lennie (zsinóros, bõr, neoprén)

·        Lakat, kengyelszíjak, kengyel (talpbetét) – biztonság, páranként azonos jó anyagminõség, állandó (napi) ellenõrzés!

·        Nyeregalátét – mechanikai védelem, nedvszívás, kényelem, higiénia, esztétika – ezt mind „tudnia kell”   

Felépítés szerint két fõ csoportra oszthatók:

·        Bock–kápás nyergek (katonai és western nyergek)

·        Pritch (prics)–nyergek (angol sportnyergek)

Ez utóbbi csoportból kerülnek ki a kiképzésben és sportban használatos nyergek, melyek végighúzódó kápával, és alacsonyabb szerkezeti felépítéssel rendelkeznek az elsõ csoport nyergeihez képest. E tulajdonságaik, valamint hosszú felfekvõ felületük szorosabb összeköttetést biztosít a lovasnak lova hátával, ami elengedhetetlen a helyes, és hatékony testsúlysegítségek alkalmazásakor.

Használati cél szerint három alaptípust ismerünk

1. Díjlovagló-nyereg

A szakág alfáját és ómegáját jelentõ idomítóülés alakította ki e nyeregtípust. Feladata, hogy biztosítsa a hárompontos (hasíték + két ülõcsont) mély ülést, és stabil egyensúlyi helyzetben tartsa a lovast munkája során mindhárom jármódban, és minden feladatban. Ezt, a két, viszonylag magas kápa közé „épített” mély ülõfelület és a hosszan, függõlegesen lenyúló, kifejezett combtámasszal ellátott nyeregszárny hivatott biztosítani. Ez utóbbi utal az itt használatos hosszú kengyelcsatolásra is.

2. Díjugrató-nyereg

Mai alakját az elõbb említett nyereghez hasonlóan az ülés, ezúttal az ugró vagy könnyített ülés sajátosságai alakították ki. Az ugrás feletti „velemenõ” mozdulat, ill. a két akadály közötti könnyítõ ülés rövidebb kengyelhosszt igényel. Az így följebb kerülõ térdek elõreszabottabb és kevésbé mély nyeregszárnyakat, kifejezett térdtámaszokat, a változó helyzetû, de állandóan a súlypont fölött mozgó ülep pedig laposabb és hosszabb ülõfelületet tesznek szükségessé.

3. Többcélú vagy kombinált nyereg

Egyesíti a fenti nyergek tulajdonságait, így lehetõséget ad a többcélú munkavégzésre. Kezdõ és nem versenyszerûen lovagló lovasok közkedvelt nyerge, melyben jól elsajátíthatók a lovaglás alapjai. Lovasiskolákban rendre ilyeneket találunk. Terepen is kitûnõen használhatók. Ajánlható, hogy a lovas elsõ saját nyerge praktikusan kombinált nyereg legyen.

Természetesen, amint változik a cél, s kiválasztottuk azt a szakágat, amelyet magasabb szinten szeretnénk mûvelni, úgy attól kezdve érdemes annak megfelelõ nyerget használni.

A mai modern anyagok „pillekönnyû”, és mégis erõs és esztétikus nyergek készítését teszik lehetõvé. Ahogy a kantároknál, itt is röpködnek a nevek, a különbözõ nyeregcsodák, az extrák, és a specialitások. Mielõtt döntenénk, gondoljunk magunk és lovunk méretére, a munkánk céljára, és megfontoltan válasszunk nyerget. Egy jó nyereg nem olcsó mulatság, de nem az az állandóan feltört mar és hát ápolgatása, valamint a sajgó ülep és kéklõ térd kúrálása sem.

Egyéb kiegészítõ felszerelések:

·        Martingál

A két elülsõ láb között, hevedertõl induló, ma gyakorta a szügyhámmal kombinált szíjazat a fej túl magasra való felrántását hivatott gátolni. A feljövõ szíj két ágra oszlik, s a szárakon szabadon csúszó karikákban végzõdik. Magát a martingált, ha nem szügyhámmal kombinálják, akkor egy, a ló nyakán viszonylag lazán körbefutó nyakszíj tartja. Ügyelnünk kell a karikák magasságának helyes beállítására (min. külsõ csípõszöglet) és használjunk a száron bõrfülecskét (pillangó) az elõrecsúszás és karikaleakadás megakadályozása érdekében.

·        Szügyhám

Alapvetõen a nyereg hátracsúszását kell megakadályoznia. Ritkán az elülsõ kápa oldalain található karikákhoz, a felrántószíjakhoz, gyakrabban a hevederhez rögzítik. Van egy, a baltavágás fölött átívelõ tartószíja is. Ugratásnál és militaryben egyaránt indokolt lehet használata. Gyakorta kombinálják martingállal.

·        Ín– és bokavédõ

Az erõs igénybevételébõl adódó, külsõ és belsõ lábsérülések elkerülése érdekében alkalmazzuk ezeket a kellékeket. Bõr és szintetikus külsõ, filc vagy bárányszõr belsõ borítással egyaránt forgalomba kerülhetnek. Rögzítésük történhet csattal és tépõzárral egyaránt. Jobbos és balos kivitelezésük miatt ügyelni kell a felrakásukra. Gyakran fokozzák a biztonságot azzal, hogy alájuk fásliznak.

·        Pataharang

Bõrbõl, gumiból készülõ, felhúzható vagy csatolható védõeszköz, mely védi a sarokvánkost, ill. a pártaszélt a taposástól.

·        Hasvédõ

A heveder szegycsonti részéhez rögzített, bõrbõl és puha anyagból (filc, gumi, szõr,…) készített védõlap, melyet az elülsõ (vasalt, besarkazott) lábaival ugráskor túl aktívan dolgozó lovak nyergére szerelnek fel. A felcsapódó patkósarkak így nem a ló mellkasát hasítják fel, hanem csak a hasvédõt karcolják meg. Odafigyeléssel idõben észrevehetõ az ilyen lábtechnikára hajlamos ló, de a megelõzés érdekében bármely lóra feltehetõ.

Lezárásként meg kell jegyeznem, hogy a téma szakirodalma sokkal nagyobb terjedelmû, színesebb és sokrétûbb, mint ez a rövid, csupán ismertetõ és figyelemfelkeltõ szándékkal készült írás. Különösen a történeti vonatkozás éri meg az alaposabb utánolvasást, de nem árt az sem, ha a napi munkában használt felszereléseinkrõl tudunk meg többet és többet.

Utolsó gondolatként, (visszakanyarodva nyereghez, kantárhoz, egyebekhez) pedig csak annyit jegyeznék meg, hogy ezek épségén, mûködõképességén akár az életünk is múlhat, (lovaink épségérõl nem is beszélve), ezért mindig fordítsunk nagy gondot ápolásukra, karbantartásukra, idõbeni cseréjükre! Ezen ne múljon a siker!